Egy elmeküttyent vallomásai

2011 március 29. | Szerző: RandiNő

“Kedves Randinő!

Ezt a levelet a múlt héten kaptam egy társkereső oldalon keresztül:

>>Szia Vöröskörmű VérAnna! Nem mondták még Neked, hogy itt a tavasz? A rügyező fák ágain szerelmesen énekelnek egymásnak a vetési varjak. Melegedik. A -5 fokot felváltja a -4. A márciusi fuvallat is meghozza az égi áldást és a tetőkről az olvadó hó lavinaként zúdul a buszmegállóban bambuló csipás Pistikékre. …és Te nem mosolyogsz? Annyi szép van még az életben. A tavaszi fáradtságtól mogorva vakondok is megáll az ásásban, hogy a csillagokqat szemlélje, mert az előbb fejelte le a kerti csap szétfagyott csonkját. Gondold át még egyszer és ne nézz félre, hanem bele a szemembe! Hát felköltenéd legszebb álmából a traumatológust, hogy eldobott, bánatos testeden alvás helyett a varrást gyakorolja? Ugye nem?

Köszi!<<

Remélem, hamarosan visszaviszik a kórházba ahonnan megszökött!:) 🙂

Üdv,

Anna”