Lopkovic versben mondja el

2011 május 27. | Szerző: RandiNő |

Kedves RandiNő!

Az alábbi versszerűséget harmadszorra kapom meg a kitartó,34 éves fiatalembertől.. nem is tudom mit gondol,elsőre,ismeretlenül ezzel indítani.. minden bizonnyal nem én vagyok az egyetlen akit időről időre bombáz de most már gondoltam megosztom veletek.

üdv Dóri

a levél:

“Szia!

[1. részlet] Mit mondanál, ha most kezedbe tenném két kezem, tekintetemből sütne az

érzelem, s csókra várva lehunynám szemem? Mit mondanál, ha fejem a válladon

nyugodna, vagy ajkaim kis pilleként csapongva csókolna, és szerelmet

susogna? Mit mondanál, ha éreznéd a testemben a vágyat, amit érintésed

nyomán támad, s tűzként ereimben szerteárad? Mit mondanál, ha szám

szerelmesen súgná neved, ha kitárnám feléd szívemet, s átadnám legféltettebb

kincsemet? Mondd, mit mondanál?

[2. részlet] Szeretnélek még egyszer látni, midőn úgy várod jött tömet, megismersz immár

a távolból. S bár ajkad olyan hidegen szól, elárul néma örömed. Szeretnélek

még egyszer látni, szép csöndes nyári estélyen, holdfénynél az akácok

árnyán, midőn fejed keblemre hajtván, így suttogsz: maradj még velem!

[3. részlet] Hiányzol, mint testnek a vér, szinte éget, hogy nem vagy az enyém. Hozzád

repülnék mint egy gondolat, hisz hiányzik minden ami te vagy.

[4. részlet] Kívánlak kellesz nekem ágyba vinni, megizzasztani, úgy hogy beleremegj hogy

egész tested lázban égjen!

[5. részlet] Élj ahogy jól esik, nem baj, ha meg is lesik, tedd azt, amit élvezel, bizsergesd a tested-lelked.

[6. részlet] Csendben múlik el, nem sejti senki sem, mekkora teher nyugodott szívemen.

Nem a testi kín volt, sem a félelem, belülről emésztett, fájt a szerelem.

Aztán jött egy reggel és minden eltűnt, nem fáj már a lélek, minden kín

megszűnt. Már nem izzik a szívem sem, fagypontra hűlt, veled minden egy

csalódásba került!”