Hálás leszel, mert megváltoztatlak
2011 május 22. | Szerző: RandiNő |
Szia RandiNő!
Belefogtam, hogy levelet írjak neked, és azt szeretném, ha válaszolnál is rá, ezért nagyon szépen megkérlek, olvasd végig az egészet, aztán dönts, hogy elfogadsz-e olyannak, amilyen vagyok, vagy sem, végül válaszolj ennek szellemében.
Komolyan rád szánom az energiát, és azt hiszem, jogos, ha cserébe elvárom, hogy komolyan vegyenek, és válaszoljanak. Sok olyan magától eltelt ostoba perszóna van, aki nem reagál a levelemre, de őszintén remélem, hogy te nem ilyen vagy. A képed mindenesetre egy egészen értelmes nőt mutat, és remélem, az emberismeretem nem csal meg ezúttal.
Bemutatnám hát magam: 37 éves vagyok, komoly, tudományos munkát végző férfi. Nem hanyagolom el sem a testi, sem a szellemi fejlődésemet, ezért folyamatosan továbbképzem magam szakterületemen, tudományos kiadványokban publikálok, rendszeresen sportolok: cselgáncsozom, íjászom és futok.
Azt gondolom, az élet nem, vagy legalábbis nem elsősorban az élvezetekről és az algaként sodródásról szól: szeretem, ha egy embernek céljai vannak, és tesz is azokért. Maximalista vagyok magammal szemben, és elvárom a környezetemben élő emberektől is, hogy a legtöbbet hozzák ki magukból. Egyébként előbb vagy utóbb hálásak szoktak lenni azok, akik az én hatásomra magukba néztek, és megváltoztak.
Szeretném, ha egyértelmű lenne már most, hogy mi a véleményem a férfi és a nő viszonyáról.
Úgy gondolom, hogy a férfi és a nő egyenrangú felek, de nem véletlenül kezdtem a felsorolást a férfival. Az én életfelfogásomban ugyanis a férfi az, aki eltartja a nőt, a férfi az, aki elvégzi a kemény munkákat, a férfi az, aki gondosodik arról, hogy minden a megfelelő irányba haladjon – a nő ezt követően érkezik: ő gondoskodik arról, hogy minden rendben legyen a hátországban. Meleg otthon, barátságos környezet, harmónia.
Igen, a harmónia. Amely csak akkor van meg, ha az emberek tisztában vannak a jogaikkal és kötelességeikkel.
Azt gondolom, hogy én elég vonzó partner vagyok: dinamikus, a férfikor legjobb szakaszában lévő, elmélyült és komoly, kisportolt férfi szilárd elvekkel.
Kérdésem: mit tudnál te cserébe nyújtani nekem?
Első lépésként például egy válaszlevelet, amiben te is bemutatkozol, írsz pár sort a munkádról, a szabadidődről és néhány egyéni gondolatot is elmondasz magadról.
Várom a leveled! Felteszem, egy-két napon belül válaszolsz, ugye?
Üdv:
Miklós
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Ha csak öntelt lenne.Kiráz a hideg a “maximalisták”-tól.
Ez a pasas zsarnok, szerintem lazán terrorizálja a partnereit a kapcsolatban,ha ugyan volt olyan neki és nem menekültek már az elején el tőle.Simán el tudom képzelni hogy a fickó van vagy 165 centi és így kompenzál.
kedves randinö,
ertelmezz pontosan!
SEHOL nem mondja, hogy meg akar teged valtoztatni.
sajat magaval es partnerevel szembeni elvarasai teljesen rendben levöek. az, hogy a level megis arrogansnak hat, annak köszönhetö, hogy összekeverte a bemutatkozo levelet egy akademiai szekfoglalo elöadassal. ;-)))
Jééé… 🙂 Ha az életkor és egyéb adatok stimmelnének, azt mondanám, az exférjem.:)
Kissé nárcisztikus, de tényleg nem azt mondja, hogy márpedig ő meg fog változtatni.
Én másfél éve vagyok hobbiból társkeresőn (blogok miatt) és az ilyen típust imádom!
Elvárja a hosszú és tartalmas választ önzően, mintha nekem kutya kötelességem lenne ilyen stílusba válaszolni, ahogy ő tette, cserébe, meg sem kérdezve engem, hogy van e rá időm, kedvem, akármim…
Meg sem fordul a fejében, hogy ő számomra nem lehet szimpatikus, így én az ilyet ezzel a mondattal szoktam az őrületbe kergetni, mikor jobb napom van:
Nem téged kereslek.