Henrik egy kicsit hm… autistának tűnik. Legalábbis a stílusa elég szaggatott és darabos. Olyan gyúrós srácnak képzelem, akinek mindig ugrálnak a rágóizmai, és a halántékán kidagadnak az erek a tüsihaj alatt. Ráadásul feledékeny is lehet szegény a sok ketamintól, mert 2 nap eltéréssel újra írt egy levelet.
1. szösszenet
“Más mint a megszokott.Szia.
Egymást kertesük?Csak kettőnkön múlik minden.
Először ismerjük meg egymást itt,s még bármi is lehet.
Szeretem izgatni a nőket,sokáig kényeztetni.
Izgatni.
Utána hosszan keményen szeretkezni egész nap/este.
Én nem elégszem meg egy két silány “menettel”.
Engem az tesz igazán boldoggá ha kényeztethetlek.
S te ezt hagyod.
Remélem felkeltettem az érdeklődésed.
Üdv: Henrik”
2. szösszenet
“Nem hétköznapi nőt,nem hétköznapi kapcsolatra.Ismerkedjünk?
Szia.
Gyönyörű vagy,minden elismerésem és bármi is legyen a válaszod örültem hogy láthattam egy ilyen szépséget.
Remélem felkeltettem az érdeklődésed.
Üdv: Henrik”
Sanyizombi pedig egy rím nélkül szabadversben hízelgett nekem, sőt, még egy titkot is megosztott velem, aminek a fejében persze találkoznunk kellene. Akár cuki is lehetne, ha nem volna rettentő közhelyes és nyálas az üzenet. Vagy stílusosan: az “üzi”.
“Szia.Sanyi
vok.Súgok egy
titkot…:Nagyon
Gyönyörű és Csinos
vagy.
Viszont,így
hogy,megosztottam
veled e titkot,meg
kell hogy
ismerkedjünk mert
akárkire nem
bízhatom! Na
jó,félre a
tréfával.Tényleg Édi
vagy.Nagyon,nagyon….”